Tisztelt Érdeklődő!

 

 

Metzger János vagyok, 42 éves, nős, többgyerekes családapa. 8 éve a szentendrei szigeten élek Pócsmegyer-Surányban. 2009-ig a Rendőrség hivatásos állományában szolgáltam, ahonnan akkor nyugállományba vonultam.

Korábbi munkám során az embereket szolgáltam és úgy gondoltam, hogy nyugdíjazásomat követően sem szeretnék másként cselekedni. Mindig is vonzott az egészségügyi pálya, de mivel életem más vágányra terelődött, eddig nem volt részem benne, hogy hivatásszerűen elsajátítsam valamely szakterületét.

Sajnos az orvosi pályához (pontosabban a tanulmányok elkezdéshez) már egy kicsit túlkorosnak éreztem magam, ezért választottam további hivatásomul a konzervatív gyógyászat egy igen fontos és hasznos ágát, a gyógymasszázst. Ezen gondolatok szellemében az elmúlt időszakot a gyógymasszőri szakképesítés megszerzésével töltöttem, melynek során előbb a svédmasszőri, később a wellness-masszőri szakterületekből is eredményes vizsgát tettem. Ez utóbbi két képesítés lehetővé tette, hogy új hivatásom részbeni gyakorlását már hónapokkal ezelőt elkezdhessem, és immár végzett gyógymasszőrként reményekkel és ambicíókkal feltöltődve kívánom folytatni a megkezdett munkát.

 

Bevallom, amikor belekezdtem az iskolába magam sem gondoltam, hogy a gyógymasszázs szakma elsajátítása ilyen mélységű anatómiai és orvosi ismereteket igényel, de így utólag mégis örülök neki, mert legalább reális képet kaphattam emberi szervezetünk bonyolult, összetett felépítéséről és működéséről, valamint a gyógyászat szerteágazó rendszeréről.

Talán a legfontosabb amit először megtanultam, hogy a legjobb befektetés az egészség, mivel sokkal, de sokkal olcsóbb tenni valamit egészségünk megőrzéséért és a betegségek kialakulásának megelőzéséért, mint maga az utólagos gyógykezelés.

Sajnos ezen (fel)ismeret ellenére még magamról sem mondhatom el, hogy „tökéletesen” egészséges életet élek, – mert például, mint megannyi embertársam én is küzdök a túlsúllyal, és persze a járulékos mellékhatásaival – de a korábbi életvitelemhez képest már több mindenen változtattam és folyamatosan, lépésről lépésre jelenleg is változtatok! Természetesen tapasztalataimat – igény esetén – szívesen megosztom másokkal is.

 

Végezetül egy utolsó gondolat:

Korábban, amikor egy-egy ismerősöm bemutatott valakinek és megkérdezte, hogy ismerjük-e egymást, mindig az feleltem viccesen, hogy: „nem, de higgye el, ezzel az égvilágon nem is vesztett semmit”!

Most már biztosan nem mondanék ilyet még viccből sem.

 

Bevezetésnek talán ennyi elég is, mert aki ismer, tudja miért írtam legutóbbi mondatomat, aki meg nem, annak szívesen bizonyítok, ha felkeres.

 

 

Pócsmegyer, 2010. június 01.

 

Tisztelettel:

 

Metzger János